A Nagykörút a főváros központi részének egyik legfontosabb, és legforgalmasabb útvonala.
Egyes szakaszait Szent István körút, Teréz körút, Erzsébet körút, József körút, Ferenc körút
néven ismerjük. Hagyományosan a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi híd pesti hídfőjéig tartó
utat hívjuk Nagykörútnak, de szoktuk használni a Villányi úttal, az Alkotás úttal, illetve a
Margit körúttal kiegészített, Budát is érintő teljes körre is.
A pesti oldal hossza 4141 méter, szélessége teljes hosszában 45 méter, amiből az úttest 25-28,
a járdák 8-10 méter szélesek. A körút közepén villamosok közlekednek, és ez Európa egyik
legforgalmasabb villamos vonala, melyen csúcsidőben óránként és irányonként 10-12 ezer utas
fordul meg.
A nagykörúti házak építészeti kialakítására az Andrássy úti mágnás-, és bankár-palotákkal
szemben a jómódú polgárság ízlése hatott, így a mai épületek zöme eklektikus stílusú.
A Nagykörút kialakulásának története:
A mai Budapest területén a XIX. század közepéig különálló településeken éltek az emberek,
ahonnan sugár irányú utak vezettek a Duna partjára, a mostani centrum helyére, viszont a
települések közötti közlekedés megoldatlan volt. Idővel komoly igény merült fel, hogy össze
kellene őket kötni. Mivel a mai Nagykörút helyén korábban a Duna egyik ága folyt, így az
első tervek szerint ezt felélesztve egy hajózható csatornával akarták megoldani a problémát.
A csatorna 8 láb mély, 120 láb széles lett volna, északi és déli végén egyaránt zsilipkapukkal
elválasztva a Dunától. Megvalósítására létre is jött egy társaság, mely vállalta, hogy 4 év
alatt kiépíti a legnagyobb dunai hajókkal is járható ágat, 12 híddal és 48 rakodóhellyel.
A csatorna két partjára látványos palotasorokat terveztek. A terv végül anyagi okok miatt nem
valósult meg, viszont a helyén futó közúti nyomvonal végérvényesen bekerült a városrendezési
tervek közé.
A pénzügyi nehézségek ellenére1872-ben elkezdődtek a munkálatok, de nagyon lassan haladtak.
A következő 12 év alatt csak 23 új épület készült el, köztük a Nyugati pályaudvar és a Blaha
Lujza téri Nemzeti Színház. A vizsgálatok rámutattak, hogy az építkezést csak komoly
adókedvezményekkel lehet felgyorsítani, biztosítva ezzel az építtetők érdeklődését.
Az 1884-1890-ig tartó időszakban évente közel 20 ház épült fel. A továbbiakban arra törekedtek,
hogy a Nagykörút kiépítése 1896-ra, magyarok honfoglalásának 1000., millenniumi ünnepségére
elkészüljön. Ennek megfelelően a következő 6 évben 85 újabb ház készült el. A körút kiemelkedő
épületei közül ekkor épült meg a Vígszínház, a Royal Szálló
(a mai
Corinthia Budapest Hotel), valamint a körút egyik legjellegzetesebb épülete, a New York-palota. A tervek
végül megvalósultak, így 1896. augusztus 31-én, ünnepélyes keretek között átadhatták a
Nagykörutat.
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az átadás időpontjában a Nagykörút két végpontján állt
még egy-két régi ház, illetve volt még egy pár beépítetlen telek. Ezen területek építkezései
még egy egész évtizedig elhúzódtak, és csak 1906-ban lehetett azt kijelenteni, hogy a Nagykörút
teljesen elkészült.
A tömegközlekedést eleinte az omnibusz jelentette, az első villamos a Király utca és a Nyugati
pályaudvar között 1887-ben indult meg. A további szakaszokat folyamatosan építették ki, akkor
még az úttest két szélén, de a síneket 1945 után középre helyezték. Az északi végén lévő a
Margit híd már 1876-ban, a déli végén található Petőfi híd viszont csak 1937-ben készült el.
Szálláshelyek a Nagykörút egyes szakaszain, illetve azok szomszédos utcáiban, a Margit hídtól
déli irányban haladva:
| A József körút vonzáskörzetében: | Mercure Budapest Metropol
Mercure Budapest Nemzeti
Novotel Budapest Centrum |
